Egy diákolimpiai ezüstérem margójára

Február végén megrendezésre került a Röplabda Diákolimpia Országos Döntője Kaposváron, ahol a 8 leány, 8 fiú csapat küzdhetett meg egymással a legjobbnak járó címért. Nagy örömünkre a Balatonfüredi Szent Benedek Középiskola és Kollégium csapata is ezen, legjobb csapatok között küzdhetett, egy hosszú és nagyon nehéz hétvégén.

A lányok csütörtök délelőtt indultak útnak Kaposvárra, ahol egy közös meccs nézés után megkezdődtek az izgalmak.
A döntőkön a sorsolás az edzők által történik, amire sor is került csütörtök este, így pontos tudták, hogy másnap a legnehezebb ellenféllel fognak kezdni. A Szent Benedek csapata a B csoportba került, Békéscsabával, Kaposvárral és Nyíregyházával együtt.

Az első meccsen a Békéscsaba ellen sajnos nem sikerült a bravúr, bár szoros meccsen, de a békéscsabai lányok győzedelmeskedni tudtak 3:1 arányban.

Minimális pihenőidő után a lányok 14:30-tól már játszották is a második meccsüket Kaposvár ellen, ahol precíz, szép játékkal 3:0 arányban nyerni tudtak.

Az öröm nagy volt, de pontosan tudták a lányok, hogy ha a legjobb négy közé akarnak jutni, másnap reggel a Nyíregyháza ellen nyerniük kell. Nagyon nehéz ki-ki meccs volt, amin végül öt játszmában sikerült a lányoknak felülkerekedni az ellenfelükön. Így csoport másodikként délután az „A” csoport harmadikjával játszottak az elődöntőbe jutásért, aki a Budapesti Veres Pálné Gimnázium csapata volt.

A délutáni mérkőzésen fantasztikus játékot láthattak a helyszínre érkező edző kollégák és családtagok. Az első ponttól kezdve, nagyon percíz gyors játékot mutatott a csapat, és egy viszonylag könnyű mérkőzésen sikerült 3:0 arányban a legjobb négy közé jutniuk. Ezek után jöhetett a jól megérdemelt pihenés, és készülés másnap az eldöntőre, ahol a jászberényi csapattal mérethették meg magukat játékosaink.

Vasárnap reggel igen fáradtan, de annál nagyobb lelkesedéssel kezdtek neki a jászberényi mérkőzésnek, ahol az első játszmában nagy meglepetésként 25:9-re győzni tudtak. Persze az ellenfél nem adta ilyen könnyen magát, és a következő két szett már nem volt ilyen sima, de így is 3:0 arányban győztek a lányok és döntőbe jutottak, ahol újra a békéscsabai csapattal kerültek össze.

A délutáni döntőben, nagyon szép játékot láthattunk, de azért látszott már a lányokon a fáradtság. Nagyot küzdöttek, mindent megtettek a győzelem érdekében, de sajnos újfent a Békéscsabai Andrássy Gyula Gimnázium és Kollégium bizonyult jobbnak.

Rendkívül büszkék vagyunk csapatunkra, hiszen az iskola történetében először juttatták a csapatot az országos döntőbe, amit végül egy gyönyörűen csillogó ezüstéremmel zártak. Mindemellett Sólyom Emese, csapatunk tagja megkapta a Torna Legjobb Irányítójának járó különdíjat is, amihez ezúton is gratulálunk.
Komáromi Móric, az iskolánk igazgatója szerda délután személyesen gratulált a csapatnak és közösen elevenítették fel a hétvégi sikereket. Gratulálunk! Csak így tovább lányok!

Csapat tagjai: Zen Isabella (csapatkapitány), Skoric Nevena, Dimitric Miona, Baksa Panna, Sólyom Emese, Szimicsek Szamóca, Kóra Mercédesz, Horváth Sára
Spándli Virág, Nagy Vivien, Vadász Evelin, Budai Tíria

Edzők: Milodanovic Andrea, Besenyei Attila

„Amikor készültünk a diákolimpia döntőjére, csak a Békéscsaba csapatát ismertük. Mivel edzőjük voltam és országos bajnokságot nyertünk együtt tisztában voltam azzal, hogy ez a csapat erős lesz és nehéz meccset fogunk vívni ellenük. Nagyon reméltük, hogy őket elkerülhetjük a csoportban, de nem így lett. A sorsolásnál a békéscsabai edző kollégával húztunk először, és akkor már el is dőlt, hogy másnap az első mérkőzésen velük fogunk játszani. A sorsolás végén, az is világossá vált számunkra, hogy a nehezebb csoportba kerültünk, ami miatt még értékesebb ez az ezüstérem. A másik csoportban könnyebb mérkőzésekkel juthattunk volna a döntőbe, de így sokkal jobban örülünk és tiszteljük az eredményünket. A legpozitívabb dolog számomra hétvégén az volt, hogy láttam gyerekeket barátkozni, ismerkedni és nem a telefonokat bámulták végig. Hihetetlen volt számomra azt látni, hogy az egész ország gyerekei együtt unoznak, nevetnek. Azt látni, hogy az összes gyerek egy nagy kupacban beszélget, nevet és mindenki együtt van, a legnagyobb eredmény, amit csak el tudtunk érni ezen a hétvégén. Másnap mikor játszottak egymás ellen, úgy tették mindezt, hogy tisztelték egymást, egy rosszindulatú pillantást nem láthattunk a pályán. Erre nagyon büszkék vagyunk Attila kollégámmal. Számunkra a legnagyobb élmény a Nyíregyháza elleni mérkőzés volt. Nagyon magas szintű röplabdát láthattunk, amit nagyon sok taktikai dolog határozott meg. Ezen győztes mérkőzés után már tudtuk, hogy döntőbe juthatunk. Hatalmas volt az öröm és büszkeség mindenki arcán. A döntőben már nagyon fáradtak voltunk, hiszen mi egy meccsel többet játszottunk a hétvége folyamán, mint az ellenfelünk. Ez sokat számít, de azért nem adtunk könnyen a bőrünket, küzdöttünk és harcoltunk, aminek a vége egy gyönyörű szép ezüstérem lett. Hihetetlenül büszkék vagyunk. Ahogy a gyerekek képviselték az iskolát és a várost, példa értékű volt.” – Milodanovic Andrea

„Nagyon hosszú hétvégén vagyunk túl, ami mindenki számára nagyon megterhelő volt, mint fizikailag, mint szellemileg. Úgy gondolom a három nap alatt a hat meccs túl sok volt a játékosainknak, mert a bajnokságban is igen sűrű a verseny, ezért is gondoltam előre, hogy fáradtság előbb utóbb felszínre tör. Hiába látszódott az akarat, motiváció a lányokon, a regenerálódási idők számukra túl rövidnek bizonyultak. Csütörtöki sorsoláskor derült ki, hogy a három legesélyesebb csapat egy csoportba került, ami nagy teher volt, de szerencsére pozitívan tudták a javukra fordítani a lányok. Nagyon örültem, amikor kiharcoltuk a döntőbe kerülést, de tudtam, hogy a Békéscsaba, mint csapat, sokkal nagyobb rutinnal rendelkezik, és  egy nagyon nehéz mérkőzés várt ránk. Tiszteséges küzdelemmel helyt álltunk az utolsó mérkőzésünkön is. Gratulálok a csapatnak. Célunk, hogy következő években minél több új játékost tudjunk beépíteni az iskola csapatába.” – Besenyei Attila

„Nagyon jó négy napot töltöttem Kaposváron, bár az első meccsünk után nem örültem, mert szerintem, ha jobban koncentráltunk volna, kedvezőbb eredmény is lehetett volna, de sajnos mindenki nagyon izgult még. A soron következő mérkőzéseken, már sokkal jobban játszottunk és az eredményeink is ezt mutatják, hiszen döntőbe kerültünk. Nagyon fárasztóak voltak a napjaink, mert korán reggel keltünk és napközben nem igazán tudtunk pihenni. A döntő elvesztését nagyon sajnálom, hiszen minden szettben vezettünk 10-15 pontig, majd a Békéscsabát hagytuk feljönni. Mindent megfogunk tenni, hogy legyen még az évben aranyérem.” – Zen Isabella

„Nagyon jól éreztem magam a diákolimpián. Ez a fajta torna rendszer újdonság volt nekem. Sok új embert ismertem meg, akiket most már barátaimnak mondhatok. Nagyon szerettem volna elnyerni az első helyet, és úgy gondolom mindannyian nagyon sokat tettünk ezért, de be kell ismernem, hogy a Békéscsaba csapat erősebb volt nálunk, megérdemelten győztek. Amikor játszottunk nagyon jól éreztem magam, hiszen a csapat egyik vezéregyéniségeként, minden tőlem telhetőt meg kellett tennem, ha éppen rosszabbul ment a játék, próbáltam őket felhúzni. Nekem, a mi csapatunk volt a legjobb, mert egy nagyon szoros kötelék volt közöttünk a pályán is. Nagyon szurkoltunk egymásnak, mindenki 100%-ot nyújtott, ami nagyon sokban hozzájárult a végső eredményhez.” – Skoric Nevena

„Már hetek óta készültünk fejben erre a hétvégére, mert éreztük, hogy van keresni valónk a legjobbak között. Mindenki nagyon izgatottan kelt csütörtök reggel. Aznap este tudtuk meg, hogy kikkel leszünk egy csoportban. Péntek reggel már mindenki nagyon pörgött, mert az első meccsünket rögtön a legnagyobb ellenfelünkkel, a Békéscsabával kezdtük. Sajnos azon a meccsen az első szettben tudtuk, csak kihozni magunkból a maximumot. A következő mérkőzés győzelme után, szombat reggel tudtuk jól, hogy a Nyíregyháza ellen muszáj győznünk. Teher ellenére, szerencsére, ahogy elkezdődött a mérkőzés, mindenki felszabadultan tudott játszani és ez elég volt a győzelemhez. Következő két győztes meccs után, vasárnap, csak idővel fogtam fel, hogy tényleg megcsináltuk, döntőben vagyunk. A döntőt mindenki nagyon élvezte, sajnos ott már nem tudtuk kihozni a maximumot, de bennem nem maradt hiányérzet, mert így is egy csodálatos hétvégén vagyunk túl. Nagyon örülök, hogy éremmel és különdíjjal térhettem haza. Külön köszönöm Milodanovic Andreának, hogy végig hitt bennem és segített elérni a célom, hogy megkaphassam a legjobb irányítónak járó díjat. Besenyei Attilának, hogy írta a statisztikát így mindig tudtuk, hogy mit kell csinálni a jobb eredmény érdekében. Remélem idén még lesz lehetőségünk U21-ben és U19-ben is bejutni a hatos döntőbe és persze a felnőttben is ilyen és ennél jobb eredményeket elérni.” – Sólyom Emese

„Fantasztikus érzés volt elődöntőn bekerülni a legjobb nyolc csapat közé, de még ennél is jobb érzés volt napról napra a csapattal készülni a kemény mérkőzésekre. Mindenki ambíciókkal teli kelt útra csütörtökön. Péntek reggel nagy izgalommal keltünk, hiszen legjobb csapat ellen kellett megméretettni tudásunkat. Szoros meccsen, ahol voltak csúcspontok és mély pontok is, sajnos vereséget szenvedtünk, de rengeteget tanultunk belőle. Kicsit elszomorodtunk, de tudtunk, hogy ha tovább akarunk menni, akkor nyernünk kell. Hittünk magunkban, és egymásban egyaránt, így tudtunk a soron következő mérkőzéseket megnyerni. Vasárnap reggel a Jászberényi csapat ellen óriásit játszottunk, nagyon jó érzés volt harcolni együtt a csapat társaimmal, akik egyaránt a barátaim is, a döntőbe jutásért. Leírhatatlanul jó érzés volt azzal a tudattal elhagyni a pályát, hogy benne vagyunk a két legjobb csapat között. Délután a döntőben próbáltunk a legjobb tudásunk szerint játszani, kisebb nagyobb sikerekkel. A mérkőzést sajnos elvesztettük, de, szerintem, a második hely is fantasztikus eredmény, büszkén nézek az ezüstérmemre és boldogan mosolyogva emlékszem vissza minden egyes pillanatra. Köszönöm az edzőknek, Milodanovic Andreának és Besenyei Attilának a hitet és a bizalmat, sokat tanultam az alatt a pár nap alatt. Remélem még lesz lehetőségünk U19-es és U21-es bajnokságban bejutni a hatos döntőbe. Edzünk és küzdünk tovább.” – Szimicsek Szamóca

„Nagyon boldog voltam, hogy bejutottunk a legjobb nyolc csapat közé az országban, ahol az első helyen szerettem volna végezni. Az volt a legnehezebb a hétvégébe, hogy a meccsek után, nagyon rövid szünetünk volt, így nem volt időnk sokat pihenni, de így is megcsináltuk. Nagyon büszke vagyok magunkra, hogy egy emberként dolgoztunk a pályán is, de szabad időnkben is együtt voltunk. Korán keléssel nem volt problémánk, hiszen játszani és nyerni mentünk. A nyíregyháza elleni meccset élveztem a legjobban, mert nagyon ki-ki meccs volt, ahol minden pont számított. Amikor bekerültünk a döntőbe, nagyon boldog voltam, és nagy motiváció volt bennem, hogy megtudjuk verni a Békéscsabát. Nagyon nehéz mérkőzés volt, de harcoltunk minden egyes pontért. Sajnos végül nem sikerült győznünk. A meccs után szomorú voltam, de azt hiszem a második hely is nagyon jó és nagyon büszke vagyok a csapatra.” – Dimitric Miona

„Dobogó reményében indultunk el Kaposvárra, amit sikerült is elérni a lányokkal. Mind a hat meccsen jó kedvűen, csapatként játszva tudtunk teljesíteni. A legemlékezetesebb mérkőzés a Nyíregyháza ellen volt, ahol hatalmas küzdelmek során sikerült győzelmet aratnunk. Sok nevetéssel teli 4 napot töltöttünk el együtt. Remélem, hogy az idei szezonban sikerül bejutnunk valamelyik korosztályos hatos döntőbe, ezért mindent meg is fogunk tenni.” – Kóra Mercédesz

„Nagyon élveztem a lányokkal az elmúlt négy napot. A korán kelés ellenére a reggeli meccsek sem okoztak problémát, összeségében a saját teljesítményemmel is elégedett vagyok, és nagyon örülök, hogy a döntőig tudtunk menetelni a nehéz csoport ellenére is. Ugyan végül alul maradtunk, de jól játszottunk és kiváló eredményt értünk el. Élveztem a csapattal töltött időt, és nagyon örülök a második helynek. A jövőre nézve egyenlőre nincs konkrét tervem, csak hogy minél többet fejlődjek, és jól teljesítsek, talán az U19-es elődöntőn szeretnék nyerni, hogy egy újabb döntőben vegyünk részt.” – Baksa Panna