Farkas Eleonóra tanárnő emlékére

„Nem élt belőle több és most sem él
s mint fán se nő egyforma-két levél,
a nagy időn se lesz hozzá hasonló.”
(Kosztolányi Dezső)

Farkas Eleonóra, sokaknak csak Nóri, az iskola fontos része volt 18 éven át.  Mióta is?

Ködbe vesznek azok az idők, és az 1999-es év volt az, amikor először megjelent az akkori „Szakiban”, hogy a szép és nagyon nehéz francia nyelvre tanítsa az iskola tanulóit.

Szolid, szerény személyisége sokszor szinte észrevétlenné tette őt a tanárok és a diákok között, csodálatos módon mégis érezte mindenki a jelenlétét.

Nem volt beszédes, nem volt olyan barátkozós ember, de ha ritkán megszólalt a kedvesen csengő, szinte gyermeki hangján, odafigyeltünk rá. A csendességében lakozott az ereje.

Később, elvégezte az angol szakot, s ezután a diákoknak a szíve csücskénél, a franciánál népszerűbb angolt tanította. S bár kezdetben mindig a francia nyelv keltett benne nosztalgiát, nem is vette észre, hogy egyre nagyobb volt benne a lelkesedés az új nyelv tanítása iránt.

Osztályfőnök lett. Eleinte félt tőle. Nem hitte, hogy neki ez megy, aztán remek embereket nevelt az osztályaiban, akiket szeretett, s akik őt is szerették. Jó volt látni, ahogy a zárkózott „Nóri néni” boldog volt a „gyerekei” körében.

Jó kolléga volt. A maga bajaival legtöbbször elrejtőzött, bár szívesen vettük volna, ha megosztja velünk azokat. De azt mindig észrevette, ha valakit valami bántott, és ha mással nem, pár csendes szóval segített.

„Halvány-furcsa mosolya” volt az egyik védjegye, ami nagyon hiányzott, amikor 2017-ben egy másik iskolába ment tanítani, és most már örökre csak az emlékeinkben marad meg…

Túl fiatalon csatlakozott az iskola „égi tanári gárdájához”.

Jó társaságba került, de nekünk, itt lenn, most mégis nagyon hiányzik.

Az itt töltött évek során Nóri az iskola elválaszthatatlan részévé, tartozékává vált.

 

Lénye nyomokat hagyva mindenütt. Az udvaron, a parkban, a folyosókon, a tantermekben, a tanáriban.

Maradt belőle valami szép és jó mindannyiunkban, akik egykor ezt az iskolát alkották és alkotják ma is.

„A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
A csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
Elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat…”
(Republic)

 

Legyen ilyen „néhány pillanat” a Balatonfüredi Szent Benedek Iskola 2017-ben érettségizett, utolsó osztályának a szalagavatós kisfilmje!