Köllő Zsófi

1990-ben költöztem Magyarországra Erdélyből, de a gyökereim, azóta is oda kötnek. Talán ez az oka annak, hogy a hegyek és a fenyveserdők jelentik számomra mindmáig a nyugalmat, a békét és a biztonságot. Nyaranta több hetet töltök ezen a tájon, melynek köveit sokat koptattam gyermekéveim során. Az erdőket járva nagyon szeretek gombászni, és úgy élem meg a megtalálást, mint a kincsre lelés boldogságát. A természetjárás mellett a sportok közül legjobban a kézilabdát kedvelem, de csak mint néző és szurkoló követem nyomon a férfi és a női BL és válogatott mérkőzéseket – és persze a füredi férfi csapatunk bajnoki versengését is. Több neves játékos került ki iskolánk padjaiból, akiknek a többségét volt szerencsém tanítani is; köztük Bánhidi Bencét, Hornyák Pétert, Szőllősi Balázst, Zdolik Bencét.

Az iskolában és a matematikaórákon megkövetelem a rendet és a közösen elfogadott szabályok betartását, amit tanulóink néha túlzott szigorként élnek meg. A valóság persze csak annyi, hogy próbálok következetes lenni. Már közel 30 éve tanítok ebben az iskolában, és ez ideig az érettségin minden tanítványom sikeres vizsgát tett. Utólag már hálával köszönik meg az együtt töltött éveket, a közös munkát és azt, hogy megtanulhattak a segítségemmel kitartóan dolgozni.