Hol is kezdjem? Talán az elején…
Emlékszünk amikor 9.-ben magához kerültünk, féltünk magától. De ez hamar elszállt, hiszen már az első órán kedves volt úgy hogy nem is ismert minket. Mindent megtett értünk ebben a 2 évben és a többiekért a 3 évben. Nem voltunk a legjobb osztály, ezért kellett a szigor, de minden szigorban volt egy kedves mosoly. Szünetekben egy jó beszélgetést sosem utasított el, vagy amikor éppen gyakorlaton volt és oda álltunk az ablakba, mindig volt valami finomság, amiért az iskola köszönetet mondhat magának. Bármi történt maga mindig mellettünk állt, segített és kiállt értünk.
Sajnos a Covid végett kevés időt töltöttünk együtt, de ez idő alatt sem mondott le senkiről. Mindenkinek anyja volt anyja helyett. Sosem volt olyan, hogy nem foglalkozott velünk, nem érdekelte mi van, pedig sokszor megérdemeltük volna.
Köszönünk mindent, ezt a 2-3 évet. Köszönjük az összes kedves szót, intelmet, beszélgetést és segítséget. Maga nélkül nem lennék ugyan azok az emberek, akik lettünk.
Köszönjük Márta néni!